A DRÁVÁN

Marburgnál

Zúgó habjaidba szórom
     E virágfüzért,
Dráva! Hajtsd alá, s a partra
     Tedd, midőn hazámba ért.

Bárha dúlt lesz akkorára
     Dísze s hervadott,
És özönnel kelyhe nem hint
     Szerte éden-illatot.

S mondjad: ilyen a honáért
     Lángoló kebel,
Melyet a sors zivatarja
     Tőle messze sodra el.