Szürke minden. Az utcák aszfaltja

Ásít unottan, pislog, gondolata

Ugyanolyan szürke, élettelen.

Kirakatok merednek bágyadtan

A nagyvilágba, melyben fáradtan

Siet a tömeg, autók, léptek.

A szellő felkapja a szemetet

A járda szegletéből, eltemet

Vele mégegyet, céltalanul.

Búskomor a tér, a sikátor,

Az utca is, melyből kitáncol

Egy részeg, sörrel kezében.

Fék visít fel, kiáltás száll

Valahonnan, majd egy váll

Mellett üveg törik szét.