DiogenészDiogenész (i. e. 414-323) a künikosz (cinizmus) filozófia leghíresebb képviselője. Szerinte a boldogság úgy érhető el, hogy nem csinálunk magunknak gondokat, csak természetes szükségleteinket elégítjük ki, és megelégszünk a legegyszerűbb életmóddal. Elveit a gyakorlatban valósította meg: Athén utcáin csavargott, tereken, sőt hordókban aludt, gúnyolóit nevetségessé tette válaszaival. Elítélte és megvetette a szemérem előírásait, ezért kutyának ('küon') csúfolták. Jellemző rá mondása: "Embert keresek!". (Ezt olyankor felelte, amikor pl. fényes nappal kezében lámpással sétált az utcán, és megkérdezték tőle, mért hord égő lámpást fényes nappal. Válaszával arra utalt, hogy embernek lenni többet jelent, mint kétlábon járni, enni, inni, aludni, szaporodni. Az ember ritka érték, és még fényes nappal, lámpafénynél is ritkán találni meg azt a lényt, aki joggal viseli magán az ember jelzőt.) Világmagyarázatában összefüggő, monisztíkus rendszert dolgozott ki. Szerinte a levegő az alapvető őselem, a meleg levegő, amely isteni természetű, értelmes, és minden dolgot a legjobb felé vezet.